Októberi őrségi barangolásunkat megfejeltük egy kis ormánsági barangolással. Hiába, egy földrajzos, főleg ha az turizmusos is, soha sem pihen.
Így esett, hogy november 10-én, egy csütörtöki napon ismét útnak indultunk. Most busszal közelítettük meg úti célunkat, Vajszlót, ahol a további napokban bázisunk, szállásunk volt. Katinka szülei voltak vendéglátóink, így nem csoda, hogy az asztalon már a vacsora várt bennünket, amikor késve ugyan, de betoppantunk.
Másnap délután Sellyét fedeztük fel. Megnéztük a kastélyt, amit csak kívülről tehettünk ugyan, viszont arborétuma szabadon látogatható. Így el is töltöttünk itt egy kicsit hosszabb időt, gyönyörködve a hely varázsában és az őszi színekben.
Miután szégyen, nem szégyen, de elég nehezen találtuk meg a következő helyszínünk és a kezdeti nehézségeket áthidaltuk egy mindenképpen eredményes interjút tudhattunk magunk mögött. Aztán egy kis kitérővel a Fodor Kúriát tekintettük meg, ezt is csak kívülről. Mit ne mondjak a ház ért már meg szebb napokat is. Az estét Monopoly Party zárta és persze sok móka, kacagás.
Szombaton első megállónk Csányoszró volt. Hát itt aztán mindenre kiterjedő és mindent átfogó interjút készítettünk a helyi falusi vendéglátó-egység tulajdonosával. Mindenképpen figyelemreméltó a tevékenysége, hozzáállása, amellyel minket is egy kicsit megnyugtatott, hogy nincs minden veszve ezen a vidéken sem. A jó 3 órás interjú alatt nagyon sok információval lettünk gazdagabbak, nemcsak konkrétan a tevékenységét illetően, hanem bepillanthattunk egy kicsit az itteni vendéglátók helyzetébe, kapcsolatukba a felsőbb szervezetekkel, szerveződésekkel.
Ezután megpróbáltunk bejutni a drávaiványi templomba. Kulcs hiányában azonban nem jártunk sikerrel. Ezzel saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy milyen egy ide tévedt turista sorsa, hiszen a mozaikos elhelyezkedésű látnivalók megközelítése és látogatása néha akadályokba ütközik. Sebaj, a Dráva mindig ott van, és szerencsére könnyen megközelíthető, így aztán a Dráva partján töltöttünk el egy kis időt gyönyörködéssel és őszi piknikezéssel. A napnak még nem volt vége, Drávasztárán még hátra volt egy interjú. A helyi vendégház tulajdonosai fogadtak minket nagy szeretettel. Csipkebogyó tea várt minket. Katinka feltette kérdéseit, ők pedig lelkesen válaszoltak neki, nekünk, olyannyira, hogy kb. 4 órát töltöttünk el náluk, terepbejárással, libavacsorával, kolbászkóstolóval és jó sok információval gazdagodva. Nagyon nagy élmény volt mindannyiunk számára és ami ennél még fontosabb, azért az ott eltöltött négy óra elég informatív is volt. A vendéglátók gondolkodása irigylésre méltó, tényleg megérdemlik az "Öko-porta" minősítést, hiszen felfogásuk és vezetési szellemiségük tökéletesen illik a kritériumoknak. Ezzel nemcsak nekik jobb és nyugodtabb az életük, de talán hatásuk a környezetre, és főképp az ide érkező emberekre, valami új irányba tereli a vidékről alkotott képet.
