Oldalak

2016. augusztus 10., szerda

Valamit tudnak a szomszédban - azaz így lesz a "semmiből" valami?!

Már a bejegyzés elején leszögezem, hogy természetesen nem a semmiről fog szólni az írásom, de valahogy a tipikus "abból a bizonyosból várat" effektus egy-egy példája szúrt szemet nyáron, amelyet úgy gondolom, hogy az érdeklődőkkel is meg kell osszak. Úgy élményileg, mint szakmailag egyaránt. 

Persze nem vitatom, hogy van pár dolog ami a sikeres turisztikai termékfejlesztéshez elengedhetetlen. Ilyen például az adottság (természeti, történelmi, kulturális stb.), ami tulajdonképpen az alapja egy-egy turisztikailag fontos attrakciónak, desztinációnak. Ez voltaképpen egy felismert lehetőség, legyen az bármilyen formában értett változata a szónak. Fontos persze az anyagi forrás is, amiből a meglévő adottság turisztikai attrakcióvá fejleszthető, mivel ez esetben nem kevés pénzről beszélünk úgy általában, gyakorta ez szokott lenni a nagy ötletek megvalósításának gátja. De ami a legfontosabb talán az tulajdonképpen az pont maga az ÖTLET. Persze tudom, most sokan felsóhajtottak, hogy mit ér az ötlet az adottságok és a forrás nélkül. Ezzel nem is vitatkozom, de a mai világban számos müdja ismert annak, hogy egy ötletet sikerre vigyünk.
Ausztriai tartózkodásom apropóján újfent bizonyossá vált, hogy sokszor egy "egyszerű" ötlet is lehet önmagában eredményes, nemcsak élményt, de kényelmet nyújthat a látogatónak és egy ötlet, AZ ötlet sokszor nem is igazán pénz kérdése. A nagyon nagy ötletek ugyanis előbb utóbb meghozzák a befektetőket, vagy valamilyen formában kivitelezőre találnak. Kreatív ötlettel bármely adottságot szinte tökéletesre lehet fejleszteni, sőt egy kis kreativitással "adottság" is fejleszthető bárhol, gondoljunk csak a tematikus parkokra.
Már az utazás első napján megmutatkozott az emberi kreativitás magas foka. Adott ugyanis egy csokoládé gyár, nevezetesen a Zotter, amely Josef Zotter munkásságának ékes bizonyítéka. A gyár évek óta látogatható, s mintegy manufaktúraként, gasztronómiai élménnyel ötvözve mutatja be a csokoládé készítés érdekes lépéseit, persze annak rendje és módja szerint kóstolóval. Ez már önmagában egy kuriózum ha a turisztikai kínálatot nézem, a maga nemében egy jól fejlesztett tematikus kínálat, amely az évek során hihetetlen volumenű komplexummá nőtte ki magát. Ma már csak előzetes bejelentkezéssel látogatható, fél óránként indulnak a terminusok, reggel kilenctől, délután fél hatig, főszezonban mindegyik megtelve, maximum 50 fős csoportok várják, hogy megismerjék a csokoládé készítés fortélyait. De ennek részleteiről egy korábbi bejegyzésben írtam. Szóval mindez úgy tűnik nem volt elég és lehet ezt még hova fokozni, ugyanis a várakozási idő kitöltésére, az élmény kiteljesítésére, vagy csak hobbiból jött az újabb ötlet, amely akár önmagában is lehetne attrakció: nevezetesen egy "ehető" állatpark. Házi állatokkal és kevésbé háziakkal, bár ki tudja, Ausztráliában lehet a kenguru olyan, mint nekünk a kutya. A különleges állatpark azon túl, hogy elsősorban a gyerekeknek nyújt élményt, a felnőttek számára is hasznos időtöltés. A parkban nemcsak az állatok, de az egyes növények, gyümölcsfák jellemzői is megismerhetők, akár több nyelven is. A park egy része tele van napkollektorokkal, ami az energia 60%-át fedezi is. A riegersburg-i várra néző sarokban "photoshooting" pont van kialakítva, ez jó reklám a várnak és az állatparknak is egy "check in" során, a közösségi média valamelyik felületén megosztva. A kacsáknak szárnyas wellness, a tyúkoknak mobil tojóállomás van kialakítva, az állatoknak gyógynövénykert, afféle gyógyszertárként. A megéhezett turistáknak zömmel helyben termelt és tenyésztett "alapanyagokból" készített ételeket kínáló étterem, modern design-al és magas minőséggel. "Kert" mozi, szalmabála székekkel. Zöldséges-kert mindenféle földi jóval, ami amellett, hogy természetesen saját felhasználásra kerül, még bemutatásra is szolgál, amolyan jó példaként. Tó. Szökőkút, amelyet az ember maga indíthat be vagy éppen apaszthat el egy kerékpár és persze némi saját energiabefektetés segítségével. Játszótér. Ötlet temető, a régmúlt csokoládé kreálmányairól megemlékezve. Mondjuk ez talán kicsit morbid, de ugyanakkor egy kicsit közelebb is hozza a csokigyárat az emberhez, hiszen még teljesebb megismerést tesz lehetővé. A gyár egy bizonyos pontján, ahonnan a legjobb a kilátás "skywalk" kilátópontról tekinthetjük meg az általunk korábban bejárt több hektáros állatpark területét, vagy éppen fordítva, innen nézhetjük meg, hogy merre is vezessen utunk az állatparki séta során. Egy szó mint száz, a park jó 2-3 órás programot jelent még a nem éppen kis gyerekkel érkezőknek is. Minden jól átgondolt, a látogató kényelme és legteljesebb élményszerzése érdekében kialakított. A tulajdonos pedig ha éppen úgy adódik, és mellettünk sétál el az állatpark egy szegletén, messziről, hatalmas mosollyal köszönti a sétálókat. Szóval nemcsak adottság, pénz, és ötlet, de vendégszeretet is társul az attrakcióhoz.

Mindennek a jól működő "gépezetnek" mi is az alapja tulajdonképpen? Adott egy csokoládé gyár, amely mára márkává nőtte ki magát, mindezt köszönheti a minőségi alapanyagokból készített, különleges csokoládéinak. Adott egy a világra nyitott, kreatív, vállalkozó szellemű tulajdonos, aki nemcsak a csokoládéért és a csokoládé gyártásért rajong, hanem ezt élményként tálcán is kínálja a vendégeknek. Immáron tényleg egyedi és azonosítható márkává fejlesztve "önmagát" és kínálatát. És ha mindez még nem lenne elég tovább fokozzák mindezt még inkább kiteljesítve a kínálatot, az élményt magát, az ott tartózkodási idő hasznosságát és ezzel együtt a tartózkodási idő tartamát és tartalmát is, és még mindezt megfejelik egy állatparkkal. Immáron turisztikai márkává (is) fejlesztve magukat, hiszen a parkoló és a meghirdetett terminusok "telt házasak", a forgalom és az érdeklődés növekvő, a gyár és az állatpark pedig fél, vagy akár egy egész napos tartózkodási lehetőséget is nyújt az ide érkezőknek.
Termékfejlesztés folyamata (saját szerkesztés) 

Persze mint az elején mondottam, mindennek alapja természetesen nem a semmi volt, de turisztikai szempontból lényegében tulajdonképpen mondhatjuk, hogy az volt a kiindulópont, hiszen a csokoládé gyártásnak eredendően nincs köze a turizmushoz, mások is gyártanak csokoládét, de nem minden csokoládé gyárból lesz turisztikailag meghatározó attrakció. És bizony az elmondható, hogy Stájerország egyik turisztikailag fontos attrakciója mára a Zotter csokigyár lett. 
Érdemes vizsgálni a hely megjelenését is. A gyár fogadóterében és a gyárlátogatás során, de már a gyár udvarában is szembe találkozunk a tulajdonos ízlését kifejező művészeti alkotásokkal, figurákkal, szobrokkal, festményekkel. De nemcsak ezek művészi, modern ábrázolása figyelemre méltó, hanem a használt színek is, amelyekben elég erős a piros dominancia. 

Emellett az új "attrakció", az "ehető" állatkert is új logót kapott, amely játékos, kifejező és egyben ötletes is. Ez a szimbólum persze több helyütt is feltűnik a látogatás során, ilyen-olyan, pl. fába égetett formában, de a kóstoló tányérokra és a szalvétákra is jutott belőle. Maga a Zotter csokoládé gyár logója pedig egyszerű, egyértelmű, és letisztult, mint a csokoládék is, ízükben egyértelműen beazonosíthatók és minőségiek, így az üzenet, a tartalom és a csomagolás abszolút összhangban van. 

Ugyanez a letisztultság és a művészi, játékos hajlam keveredik a csokoládé shopban is, ahol a gyárlátogatás során megismert csokoládék mindegyike megvásárolható, szintén igényes környezetben tálalva és csomagolva. 

Egy szó mint száz ez a hely tipikus példája a tudatos, jól átgondolt termékfejlesztésnek, amelyben fontos szerepet kap a minőség. A minőségi vendégfogadás és a minőségi kínálat, mind a termék, mind a turisztikai termék szintjén. Az egyes "elemek" olyan szépen épülnek egymásra, hogy azok önmagukban is megállnák a helyüket a saját piacukon, de így együtt, egységben egy különleges "attrakciót" eredményeznek, amelyre napjaink élmény-éhes társadalmának legalább annyira szüksége van, mint a megfáradt embernek egy falat csokoládéra egy nehéz nap után. 



2016. augusztus 3., szerda

Stàjer utazások, élmények karnyújtásnyira

Alig vagyunk túl a nyaralás első program napján, de máris annyi az élmény, hogy kénytelen vagyok kiírni magamból. Valójában tegnap érkeztünk meg szállásunkra, Stájerországba, de a tegnapi nap esős is volt és az utazás mellett félig hivatalos is, hiszen egy szakmai interjún voltam, egy itteni térségi turisztikai szervezetnél. Erről majd egyszer máskor, ha máshol nem akkor majd reméljük a disszertáciòmban. Szóval élmények...

Lazán kezdtük a napot, elvégre mégiscsak nyaralunk. Auffenben van egy kilátó, onnan csodáltuk meg a táj szépségét. 181 lépcső (nem, kivételesen nem én számoltam meg, hanem ki volt írva fokról fokra...) vezetett a szép kilátásig, de persze minden egyes fok megérte. A torony egyébként egy "Kneipp" park része.

Következő állomásunk Lödersdorf volt, amelynek nevezetessége egy bonsai kert, apró ám annál korosabb fákkal, kerttel, tóval, és nyugalmat árasztó energiákkal. A kis fák illedelmesen sorakoznak egymás mellett, s mintegy titkos minivilág őrzői "magasodnak" cserépedényeik fölé. A tóban óriás halak úszkálnak, a vízen megannyi tavi rózsa lebeg, nagy nyugalomban.

Utunkat Riegersburgig folytattuk. Itt fogaskerekűvel felmentünk a várba, majd ott sétáltunk a vár körül, kiélvezve  a csodás látványt, gyönyörködve a hegy oldalakon felfutó szőlőskertekben és gyümölcsösökben.


 A rövidke séta után irány Feldbach, ebéd. Isteni finom pizza. De csak módjával, mini, mert tudtuk, hogy a következő attrakció megköveteli tőlünk a visszafogottságot.
Irány a Zotter csokimanufaktura  és a hozzá tartozó különleges állatkert, ami az "essbar" azaz ehető nevet viseli. A gyár modern épülete és a körülötte parkoló temérdek autó messziről feltűnik. Ennek ellenére könnyen találtunk parkoló helyet. A manufaktúra előzetese bejelentkezéssel látogatható. A Genuss Card nevű kártya birtokában, amelyhez szálláshelyeken lehet hozzájutni, ingyenesen. Persze nem ingyenesen, de a kártya titkaiba most inkább nem mennék bele. A bejelentkezés után - ami zökkenőmentesen ment, az állatkertet néztük meg először. A több hektáros állatkert valójában egy jól megkomponált élmény park. Persze vannak itt állatok is, elsősorban házi, de emellett számos növény és gyümölcs is bemutatásra kerül. Minden bío, szinte minden ehető. Így van itt egy étterem is, ahol minőségi a kinálat. Emellett a parkban van egy tó és egy mozi, utóbbi szalma bála székekkel, de van szárnyas wellness és mobil tojóhàz is. Számos apró játék szórakoztatja a kicsiket és a nagyobbakat egyaránt. Közben pedig akár magyar nyelvű tájékoztatást is kaphatunk az egyes állomásokon. Az egész "komplexum" jól átgondolt és jól felépített. Minden GONDOSAN tervezett, a látogató kényelme érdekében. Az energia 60%-át a saját napkollektorok termelik, amiknek tövében lámák köpködik egymást vehemensen, a rigersburgi várra néző kis szegleten pedig egy "photoshooting" megálló van kijelölve. A szárnyas wellness mellett van az állatoknak gyógyszertár, mégpedig egy gyógynövénykert képében. A mozi mellett pedig hagyma, paradicsom és rebarbara nő. Egyébként, mint azt a manufaktúra látogatás elején levetített kis filmből megtudtuk a cég filozófiája az is, hogy az alkalmazottak étkezését a cég biztosítja, mégpedig minőségi alapanyagokból. A gyár látogatást bevezető filmben még megismertük a kissé hóbortos Josef Zottert és családját, illetve a kakaóbab származási helyét, Belizet is. Aztán kezdődött a tényleges menet, előbb természetesen a 9(!) féle kakaóbabot kóstolhattuk,  majd egy csoki szökőkút csábításában a még ízesítetlen csoki masszát. Hát ez nem volt valami kellemes, sőt. A látogatás során minden érzékszervre hatottak, a csokoládé ilyen-olyan formában tálalt mesés látványa és a csokiszökőkutak adta csokoládé mellett a szaglószerveinket is megtornáztatták dekantálòba zàrt illatokkal, miközben a design elemek lépten nyomon tükrözték a tulajdonos művészet iránti elkötelezettségét és talán "művészi" hajlamát is. 



Aztán szép lassan jöttek a jobbnál jobb csokoládék is, persze. Vegan, 100% ét, tej, fehér...immáron nem folyós állapotban. Levendulás, rózsás, mogyorós, karamellás, mangòs, epres, áfonyás, banános és még sorolhatnám. Majd jött a forròcsoki ideje is, szintén nagy választékból: chilis, tökmagos (nem írtam el, tényleg), kesudiós, kávés és még itt is hosszan tartana a lista.



Ízesített popcorn, csoki nyalóka...a végén pedig csoki golyókkal  zártuk a sort, nekem ez volt a hab a tortán, személy szerint a mandula rózsás csokikéreggel volt a kedvencem, de a pisztácia mandula masszába forgatva sem volt éppen ellenemre.

 Mindezekhez persze nemcsak a tálalás, hanem a gondos és művészi csomagolás is csak még többet hozzáad. S persze az sem utolsó, hogy minden bio és fair trade.


Hamarosan folytatás....