Mint már említettem, augusztus 16-án visszaszámlálásunk a végéhez érkezett, hiszen reggel elhagytuk a szállásunk. Nemcsak 'Eichstätt'-től, de egymástól is elváltunk Katinkával, már csak azért is mert anyukám és én a Bajor-Alpok felé vettük az irányt. A kis "pözsinket" sikerült úgy megpakolni, hogy még egy vásáros is tanulhatott volna belőle, vagy, hogy a Katinkát idézzem "a dánoknak (lego) van mit megirigyelnie tőlünk". Kb. 10 óra magasságában hagytuk el a várost.
Első utunk a 'Chiemsee'-nek nevezett, igencsak népszerű, tengerpótló bajor gyöngyszemhez vezetett. A tó már önmagában is szép, de különlegességét két szigete – a 'Fraueninsel' és a 'Herreninsel' – adja. Leginkább a 'Herreninsel' miatt látogatják, hiszen itt található Ludwig király (II.) egyik (a sok közül) híres kastélya. Így a megfelelő parkolóhely kiválasztása után 'Gstadt' nevű városkából kb. 15 percnyi hajókázással el is értük a szigetet, ahol kombinált jegyünk a kastélyba 15:40-re nyújtotta nekünk a német nyelvű vezetés lehetőségét. Mivel még jócskán volt időnk, így kihasználva jegyet, megnéztük az időszaki kiállítást, egy helyi festő remekeiből. Innen nem messze, kb. 15 percnyi gyalogútra pedig elénk tárult a kastély épülete (annak parkjával), ami ha hihetünk az állításuknak a 'Versailles'-i kastély mása. Időnk még éppen engedett egy sétára kertben, a kutak között, erről természetesen egy pár fotót is készítve. 15:40-kor aztán menetrendszerűen sorra is kerültünk. A kastély termei, a pompa, a ragyogás, a színek, a berendezés és az a sok arany önmagában is lenyűgöztek minket. Az anyaghasználat – üveg, porcelán, vászon stb. – igazán figyelemreméltó. És a termekben (s némiképp az időben is haladva) a rokokó elhatalmasodása már-már olyan giccses volt, hogy az már szépnek tetszett. 'Summa summarum' arra jutottam, hogy kár lett volna kihagyni az extra élménnyel, vagyis a hajózással gazdagított kastélylátogatást. Már csak azért is, mert a kastély egyik szárnyában időszaki kiállítás volt, amelynek egyik része a királyt, II. Ludwigot és annak családját, életét és építkezéseit volt hívatott bemutatni, igencsak érdekes és interaktív módon.
Hazafele sikerült olyan hajóra szállnunk, amely a 'Fraueninsel'-t is útba ejtette, így egy átszállást eszközölve a szigeten lévő templomot is megnéztük. Majd ismét egy hajóra szállás után folytattuk utunk hűséges útitársunkkal, a mi kis "pözsinkkel". Ezúttal a 'Königsee'-t céloztuk meg. Körülbelül 20:30 magasságában el is értük kívánt kempingünket. A baj csak az, hogy lévén délelőtt még azt se tudtuk konkrétan hova is megyünk, és mikor is érünk oda, ahova megyünk nem volt még foglalásunk se. Mindenesetre elővettem szebbik mosolyomat, aminek köszönhetően (no meg egy kedves német, szintén kemping-vendég bácsinak, aki még volt kedves felajánlani saját lakóautójának igénybevételét is) kaptunk is egy szép nagy placcot, amely éppen ideális volt mind az autónknak, mind pedig a kis sátrunknak. Másnap vettem észre, hogy a bejelentkezési időszak amúgy 12:30 és 14:30 között lenne hivatalosan. Ekkor még inkább hálás voltam, hogy előző nap este nem hajtottak el bennünket. Olyannyira, hogy a sötétedésre való tekintettel maximális bizalommal előbb engedtek sátrat állítani, majd beregisztrálni. Szóval köszönet a vendégszeretetért és a placcért. :) A kemping amúgy a szokásos német-osztrák-svájci mintát követte. Lakóautók (oh, de még milyenek), sátrak, kulturált fürdő és WC, rendezett környezet, barátságos emberek. Minden, amolyan katonás rendben, de mégis szabadon.
Másnap reggel a 'Jenner' 1874 méter magas csúcsát vettük célba. 1800 méterig felvonóval mentünk. kombinált jegyet vettünk, amelynek segítségével még a híres 'St. Bartholoma'-t is meg tudtuk nézni, egy hajózással egybekötve. No, de vissza a felvonózásra, aminek nagy előnye, hogy kényelmes és közben az ember még a tájban is tud gyönyörködni, mindemellett pedig időt is lehet vele nyerni. Meg persze nem utolsó szempont, hogy az ember nem fárad el annyira közben, mint ha mondjuk gyalog szeli a szintkülönbségeket. Külön érdekessége a történetnek, hogy anyukámnak tériszonya van. Ennek ellenére büszkén jelenthetem, hogy helytállt a kiképzésen és sikeresen vette a hegy adta akadályokat. Miután a kis kapszulákkal feljutottunk 1800 méterre, onnan gyönyörködtünk a kilátásban a maradék 74 métert gyalogosan kellett megtennünk, szóval azért a csúcsra jutáshoz nekünk is volt némi közünk és volt abban némi erőfeszítés. A nagy hegyi kaland után irány a hajóállomás. Hajónk azonban csak 15:30-kor indult, így egyet bolyongtunk 'Schönau am Königsee' városkában, majd kihajóztunk 'St. Bartholoma'-ra. A hajózás szintén egy jó élmény volt, az általuk Németország legtisztább tavának tartott tó, ugyanis legszebb arcát mutatta nekünk. A tó vize zöld színben pompázott, miközben hegyek sora magasodott fölénk, s ezalatt hajók sokasága szelte a habokat. Kiszállás után megnéztük 'St. Bartholoma' kis kápolnáját, majd sorba álltunk, ugyanis rajtunk kívül még voltak egy páran, akik szerettek volna visszajutni a tó partjára. Hosszas várakozás után a visszafele út is hasonlóan gyönyörű volt. Olyan hat óra körül járt az idő, így még úgy gondoltuk van bennünk annyi erő, hogy átautózzunk a kb. 7 km-re levő 'Berchtesgaden'-be. Ott aztán sétáltunk egyet a belvárosban, isteni pizzát ettünk egy olasz pizzériában, majd ismét sétáltunk a belvárosban. Ezután a kis kitérő után aztán sátorhelyünkre mentünk. Az idő hasonlóan kedvezett nekünk, így hála istennek semmi eső, vagy vihar nem zavarta meg nyugalmas sátorozásunkat.
Másnap, 18-án eljött a kijelentkezés ideje, természetesen mindenféle gond nélkül. És ezzel egy időben elérkezett a tényleges hazaindulás is. Utunkat nem igen szakítottuk meg megállásokkal. Egyetlen célunk azonban volt, 'Linz'-ben, az 'Ars Electronica Center' megtekintése. A projekt a 2009-es Európa Kulturális Fővárosa év keretében készült el. A nagyon innovatív kiállítás a 3D-s mozitól elkezdve, a robottechnológia és az emberi test bemutatásán át, a CERN-ben található nukleáris kutatásokig minden modern újítást, kutatást és technikát bemutat.
Délután öt óra magasságában aztán átléptük a magyar határt és immáron hosszú idő után először újra ismét magyar földön jártunk. Némi, pár napos, bakonyi kitérővel megkezdtük a családlátogatást és meglátogattuk ott élő nagynénémet és keresztfiamat, aki természetesen a négy hónap távollétem alatt nagyot nőtt és a sokat fejlődött. Öröm volt látni a kis csöppséget és végre jól megölelgetni. Már ezért érdemes volt hazajönni.
20-án Zalaegerszegre is megérkeztünk. Újabb családtagok és a szomszédok felkeresésével zárva a napot nyugtázom, hogy jó újra itthon!!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése