Stàjer utazások, élmények karnyújtásnyira

Alig vagyunk túl a nyaralás első program napján, de máris annyi az élmény, hogy kénytelen vagyok kiírni magamból. Valójában tegnap érkeztünk meg szállásunkra, Stájerországba, de a tegnapi nap esős is volt és az utazás mellett félig hivatalos is, hiszen egy szakmai interjún voltam, egy itteni térségi turisztikai szervezetnél. Erről majd egyszer máskor, ha máshol nem akkor majd reméljük a disszertáciòmban. Szóval élmények...

Lazán kezdtük a napot, elvégre mégiscsak nyaralunk. Auffenben van egy kilátó, onnan csodáltuk meg a táj szépségét. 181 lépcső (nem, kivételesen nem én számoltam meg, hanem ki volt írva fokról fokra...) vezetett a szép kilátásig, de persze minden egyes fok megérte. A torony egyébként egy "Kneipp" park része.

Következő állomásunk Lödersdorf volt, amelynek nevezetessége egy bonsai kert, apró ám annál korosabb fákkal, kerttel, tóval, és nyugalmat árasztó energiákkal. A kis fák illedelmesen sorakoznak egymás mellett, s mintegy titkos minivilág őrzői "magasodnak" cserépedényeik fölé. A tóban óriás halak úszkálnak, a vízen megannyi tavi rózsa lebeg, nagy nyugalomban.

Utunkat Riegersburgig folytattuk. Itt fogaskerekűvel felmentünk a várba, majd ott sétáltunk a vár körül, kiélvezve  a csodás látványt, gyönyörködve a hegy oldalakon felfutó szőlőskertekben és gyümölcsösökben.

 A rövidke séta után irány Feldbach, ebéd. Isteni finom pizza. De csak módjával, mini, mert tudtuk, hogy a következő attrakció megköveteli tőlünk a visszafogottságot.

Irány a Zotter csokimanufaktura  és a hozzá tartozó különleges állatkert, ami az "essbar" azaz ehető nevet viseli. A gyár modern épülete és a körülötte parkoló temérdek autó messziről feltűnik. Ennek ellenére könnyen találtunk parkoló helyet. A manufaktúra előzetese bejelentkezéssel látogatható. A Genuss Card nevű kártya birtokában, amelyhez szálláshelyeken lehet hozzájutni, ingyenesen. Persze nem ingyenesen, de a kártya titkaiba most inkább nem mennék bele. A bejelentkezés után - ami zökkenőmentesen ment, az állatkertet néztük meg először. A több hektáros állatkert valójában egy jól megkomponált élmény park. Persze vannak itt állatok is, elsősorban házi, de emellett számos növény és gyümölcs is bemutatásra kerül. Minden bío, szinte minden ehető. Így van itt egy étterem is, ahol minőségi a kinálat. Emellett a parkban van egy tó és egy mozi, utóbbi szalma bála székekkel, de van szárnyas wellness és mobil tojóhàz is. Számos apró játék szórakoztatja a kicsiket és a nagyobbakat egyaránt. Közben pedig akár magyar nyelvű tájékoztatást is kaphatunk az egyes állomásokon. Az egész "komplexum" jól átgondolt és jól felépített. Minden GONDOSAN tervezett, a látogató kényelme érdekében. Az energia 60%-át a saját napkollektorok termelik, amiknek tövében lámák köpködik egymást vehemensen, a rigersburgi várra néző kis szegleten pedig egy "photoshooting" megálló van kijelölve. A szárnyas wellness mellett van az állatoknak gyógyszertár, mégpedig egy gyógynövénykert képében. A mozi mellett pedig hagyma, paradicsom és rebarbara nő. Egyébként, mint azt a manufaktúra látogatás elején levetített kis filmből megtudtuk a cég filozófiája az is, hogy az alkalmazottak étkezését a cég biztosítja, mégpedig minőségi alapanyagokból. A gyár látogatást bevezető filmben még megismertük a kissé hóbortos Josef Zottert és családját, illetve a kakaóbab származási helyét, Belizet is. Aztán kezdődött a tényleges menet, előbb természetesen a 9(!) féle kakaóbabot kóstolhattuk,  majd egy csoki szökőkút csábításában a még ízesítetlen csoki masszát. Hát ez nem volt valami kellemes, sőt. A látogatás során minden érzékszervre hatottak, a csokoládé ilyen-olyan formában tálalt mesés látványa és a csokiszökőkutak adta csokoládé mellett a szaglószerveinket is megtornáztatták dekantálòba zàrt illatokkal, miközben a design elemek lépten nyomon tükrözték a tulajdonos művészet iránti elkötelezettségét és talán "művészi" hajlamát is. 

Aztán szép lassan jöttek a jobbnál jobb csokoládék is, persze. Vegan, 100% ét, tej, fehér...immáron nem folyós állapotban. Levendulás, rózsás, mogyorós, karamellás, mangòs, epres, áfonyás, banános és még sorolhatnám. Majd jött a forròcsoki ideje is, szintén nagy választékból: chilis, tökmagos (nem írtam el, tényleg), kesudiós, kávés és még itt is hosszan tartana a lista.

Ízesített popcorn, csoki nyalóka...a végén pedig csoki golyókkal  zártuk a sort, nekem ez volt a hab a tortán, személy szerint a mandula rózsás csokikéreggel volt a kedvencem, de a pisztácia mandula masszába forgatva sem volt éppen ellenemre.

 Mindezekhez persze nemcsak a tálalás, hanem a gondos és művészi csomagolás is csak még többet hozzáad. S persze az sem utolsó, hogy minden bio és fair trade.

Hamarosan folytatás....