Oldalak

2020. augusztus 15., szombat

Épített örökségi értékek nyomában Tolnában - Sióagárd és Grábóc

Egy napsütéses, nyári, szombat délelőttön úgy döntöttünk ismét felfedezzük a környéket. Tolna megyében, Pakson élünk és előszeretettel kirándulunk itt, is. Már a karantén előtti időkben is szívesen kirándultunk a közelben, de a járványhelyzet még inkább ezekre az utazásokra helyezte a hangsúlyt. Most ugyan már nincsenek olyan szigorú korlátozások, de a környékkel szembeni lelkesedésünk nem hagyott alább. Így esett, hogy Sióagárdot és Grábócot vettük célba. 

A Sióagárd Szekszárdtól mintegy tíz kilométerrel elhelyezkedő település, a Mezőföld déli csücskében,  a Sárvíz és a Sió között. A településen található információs tábla szerint Agárd Árpád-kori település volt, amelyet a törökök pusztítottak el, 1715 körül települt újra rác népességgel. Az első magyarok az 1720-as években telepedtek ide, tótokkal együtt. Később a rácok elvándoroltak. 

A település nevezetessége a Leányvár, Rácváros településrészeken található présházakból kialakult pincefalu, pincesor. A több száz pince több egymás melletti/feletti szinten helyezkedik el. Találunk itt igazán régi, omladozó présházakat és felújított pincéket is, bár zömmel azért előbbibe botlunk, nagyon sok az elhagyatott présház, amelyről a pinceajtókat benőtt növényzet árulkodik. 

A természet az úr


Több présházon kerámia tábla jelzi, hogy védett, helyi, műemléki értékről van szó. Érdekesek a présházak ajtói is. Az instagramon a @titkospinceajtok nevű profilomon találtok ezekről (is) képeket bőven, ha titeket is érdekelnek ezek a mintás, színes ajtók ajánlom figyelmetekbe. 


Jellegzetes kék-fehér falfestés és a színes, díszített ajtók


A pincék között sétálva megfigyelhetjük, hogy az egyes présházak igen sokféle stílusban épültek. Az egyes településrészeken valószínűleg eltérő időpontokban zajlott a pince építési láz, amely nyomán az egyes korszakok stílusjegyei felfedezhetők. Érdekesség, hogy a rácvárosi részen szorosan egymás mellett sorakoznak a pincék, szinte csak egy embernyi szélességű közlekedő és egy szűk lépcsősor vezet fel a pincék mögött húzódó szőlőkbe. Több pince esetében különleges tornáckialakítást is megfigyelhetünk a bejárat előtt. 


Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de számomra igen kedvesek ezek a pincefalvak, pincehegyek, pincesorok - többféle elnevezés ismert. Amellett, hogy jól esik itt sétálni, egy régi kor, egy csodás mesterség, hobbi, azaz a borkészítés hagyományos lenyomatai is egyben. Ma már inkább zömmel egyfajta "skanzen" jelleggel őrzik a múlt ezen nyomait, de akadnak még itt is bort készítők. Mindezek mellett megfigyelhető egyfajta funkcióváltás is ezekben a vidéki terekben, hiszen sokan vesznek itt ingatlant, szabadidőeltöltés céljából. Ha máshogy nem, így megőrződnek ezek a kis csodahelyek. 

Sióagárd a Szekszárdi Borvidék és a Szekszárdi Borút Egyesület tagja, része a "Borok, vizek, kúriák" nevű tematikus útnak, zöldútnak (http://borokvizekkuriak.hu/sioagard). 

Innen utunkat Grábóc felé folytattuk, amely településnek ékessége a görög keleti szerb ortodox templom. Az egy hajós, barokk stílusú templom lenyűgöző természeti környezetben helyezkedik el. A templomot az 1580-as években építették, majd a történelem viszontagságos nyomainak eltüntetése céljából többször újjáépítették, felújították. A templom belül igen díszes, 18. századi berendezések és festett faliképek díszítik. 


A templom mellett egy görög keleti szerb apácazárda kapott helyet, kútházzal és temetővel. A zárda épületét az 1700-as évek vége felé építették, az 1800-as évek végére nyerte el végső formáját, a 20. században belső átalakításon esett át. Mindegyik épület a Tolna Megyei Értéktár nemzetiségi, épített értéke. 

A templom nemcsak építészeti, kulturális örökségként kiemelkedő, hanem szakrális értéke is jelentős, főképp a szerb ortodox búcsújának köszönhetően. A Péter-Pál naphoz kötődő búcsú vonzáskörzete ma már országos, a Magyarországon élő szerbek fontos ünnepe. A búcsú istentisztelettel kezdődik, a halottak emlékére "koljivó"-t (édesített búzát), az élőknek kalácsot szentelnek, amit borral átitatva szét is osztanak a megjelentek és a hívők között. Az ünnepet estig tartó mulatság zárja, amelynek fontos eleme a szerbek nemzeti tánca a kóló. A búcsú 2016-óta kiemelt megyei érték, azaz Tolnaikum.