Mesés ősz Szépországban - fotónapló

Annyi szép, megfoghatatlan és leírhatatlan élményt rejt magában Erdély, Székelyföld, hogy most inkább egy igazi fotóbejegyzéssel jelentkezem. Úgy gondolom, hogy a képek sokkal beszédesebbek és különösebb magyarázatot nem igényelnek. Erdély, Székelyföld 2014 őszén a legszebb arcát mutatta nekünk, lelkes, geográfus utazóknak. Kis csapatunk minden percét élvezte a kirándulásnak, amelyet talán e képek is hűen bizonyítanak. 

Torda - sóbánya...vagy szórakoztató központ, egy föld alatti univerzum? 

Tordai-hasadék

Az elárasztott falu - Bözödújfalu

Marosvásárhely

Torockó - Székelykő, te csodás

Túra a Székelykőn

Megpihenve

Kalonda-tető, szénégető

Szovátán is ősz volt

Túra a Madarasi-Hargitára

Orbán Balázs sírjánál is jártunk

Leírhatatlan színek harmóniája

Székelyudvarhelyi hangulatok...

Amikor három reggelen keresztül ez a látvány fogad...Székelyvarság - Csorgókő Panzió

Zeteváraljai víztározó - Ősz, nem lehet betelni veled - Csorgókő

Mert a természet a legszebb kincs - kikerics, gomba és legelésző szürke marhák...idilli ősz

Gyilkos-tó

Csíksomlyói kegytemplom és a mellette lévő borvíz forrásnál békésen várakozó "közlekedési eszközök" - a Közlekedj környezetbarát módon program jegyében! :)

Gyimes-hágó - mint a mesében...

Mohos-láp

Szent Anna-tó - délelőtti nyugalom

Itt van az ősz...A Büdös-hegyen sincs ez másként

Brassó

Brassó

Gyimesbükk, Ezeréves-határ, maga a történelem

Pongrác-tető

Békás-szoros

Kommandó - Csipke, teaidő, Biblia, patakpart - nyugalom

Hangulatos magángyűjtemény - a kapun túl Haszmann Pál rejtélyes világa tárul elénk, minden ami múlt, minden ami érték, minden ami neki köszönhetően örök.

Gelence - magával ragadó templom, amely az UNESCO világörökség részét képezi, méltán - lelkes "őrzője" Ica néni

Kézdivásárhely - a céhes város, reggeli ébredő pillanatok...

Ha tetszettek a fotóim kövesd Instagram oldalamat is, ahol rendszeresen frissülő tartalommal várlak! →Pandi88 Instagram Profil

Magas hegyek között…

Magas hegyek között, hol az ég oly kék, hol a fű oly zöld, hol a levegő olyan tiszta, hol a felhőkbe szinte harapni lehet, hol a madár is csak ritkán jár, hol a tehenek kolompjának zenéje töri csak meg a csendet és még sorolhatnám az Alpok hegyeinek előnyeit.

Ezeket az előnyöket ismerve, remélve vágtam neki szombaton túrámnak,. Végre hét ágra sütött a nap, nem is lehettek kedvezőbb feltételei az újabb kiruccanásnak. Így aztán reggel túraszandált ragadtam (most az igazi túrázók persze a fejüket fogják, mert hát a szandál…az mégis CSAK szandál, de szerintem kényelmes viselet és azért mégsem sziklamászásra készültem), és neki indultam utamnak.

Elő a 'Kärnten Card'-al, és irány a 'Kaiserburgbahn'. Már maga a felvonózás is ca. 25 percet vett igénybe, sorban állás nélkül. A hegyre érkezve aztán következett a szokásos csoda: gyönyörű panoráma, padok, pihenőhelyek extra kilátással, tó ('Kaiserburg See' – hm, itt sem nagyon kreatívak mindig), csúcsok sora (ebből kettő is, kereszttel – az egyik a 'Kaiserburg Gipfel' (2055 m), szóval a nagy csúcstámadás is megvolt), kövek, szebbnél szebb virágok, növények, túrautak erre-arra,  amelyeket mountain bike-osok és túrázók élveztek ki. Igen, fiatalok, idősek, gyerekek, párok, kutyák egyaránt. 

Vasárnap, többek között, de legfőképp és nem utolsósorban, megtaláltam a kedvenc helyemet itt, BKK-ban. :) Azt hiszem a kép láttán mindenki, vagy talán a legtöbben megértenek, hogy miért is?! Kár, hogy a rossz időjárás miatt eddig csak keveset tudtam itt időzni, de az mindenképp nyugtató és pihentető volt. :)

Hétfőn pedig a 'Bad Kleinkirchheim Card' előnyeit használtam ki. Este fél kilenctől 3D-s vetítés volt a turizmus irodának az emeletén, ahol a 'Nockberge Bioszféra Park'-ot mutatták be egy rövid előadás, majd egy 28 perces, nagyon szép, 3D-s videó segítségével. A videóban helyi gazdák, helyi lakosok szerepeltek. A nézőközönség többsége nyugdíjas volt, de élvezet volt nézni és hallgatni, ahogy megörültek egy-egy 3D-s effektnek, egyesek még a képernyőből kibújó tehenet, vagy a kirepülő pillangót is meg akarták fogni. Egyébként nemcsak nekik, magamnak is igazi élmény volt a videó és az előadás is. És igen, ezt nevezem én környezeti nevelésnek. Négy évszakot végigvonultatva (ebből is látszik, hogy nem két nap alatt készült a kiváló technikát igénylő produkció), a helyiekkel akik büszkén mutatják be lakókörnyezetük és a természethez szorosan kapcsolódó munkájukat. A videó a helyi értékeket felvonultatva hívja fel a figyelmet bioszféra park lakóinak, élőhelyére, annak egyediségére, fontosságára, kincseire, hagyományaira, természetességére, természetközeliségére, a helyi életmód sajátosságaira. Így tudnak megmaradni talán a helyi, paraszti életmód olyan sajátosságai, amelyek ritkának számítanak egy modern rohanó világban. Itt egy olyan világ van, amelyben nem meglepő, ha a négycsillagos szálloda mellett istálló van az ötcsillagos mellett pedig fűszeres kert, élő és nem lila tehenekkel; amelyben nem meglepő, hogy mire szolgál egy malom; hogy a friss kenyér mellett friss sajt is van; amelyben a traktor a limuzin, az extra szolgáltatás; amelyben a kertben vagy akár a teraszon egy egész fűszeres kert rejlik csak, hogy mindig legyen friss fűszer a salátába, amelyben minden élet érték (és ezt lépten-nyomon érzed), minden kis élőlény a természet értékes kincse. Itt az életnek megvan a maga rendje, a maga körforgása, amely minden a rendszerben élőnek ismert és saját érdekében szem előtt tartott, vagy, mert évszázados hagyomány, amely generációról generációra öröklődik, vagy, mert az ösztönökben benne van. Az előadás keretén belül ezen túl még bemutatják a parkot, a park tevékenységét (a mindennapokban és a környezeti nevelésben betöltött szerepüket egészen kisgyerekkortól (mert hát hol is érdemes ezt elkezdeni, ha nem ebben a korban?!), a látogatóközpontot, de a nemzetközi kapcsolatokra (olasz, szlovén, német) is kitérnek. Fontos szerepet kapnak a helyi vonzerők, attrakciók és így a turizmus is. Egy másik videóval pedig azt mesélik el, hogy mi is tulajdonképpen a bioszféra park, mi a különbség e között és más természetvédelmi területek között, miért jó egy bioszféra park? Egyszerűen, érthetően. Sok munka van mögötte, de a turista kap egy élmény (és amúgy is telik az ideje, mert végülis mit csinálna mást hétfőn este egy ilyen csendes, nyugodt helyen?!), értéket kap és visz haza, amelyet talán közvetít is jártában-keltében, saját maga és felfogása is változik, formálódik, mindeközben egyedi, összetett tudást szerez, s talán világlátása is változik valamelyest. Az elégedetten távozó arcokról legalábbis ezt olvastam le. Úgyhogy talán nem túlzás azt mondani, hogy a sok munka és a mögötte rejlő technika így vagy úgy, de kifizetődik, hosszútávon.

Künstlerstadt Gmünd - ékszerdoboz Karintiában

PopArt, James Rizzi

Igazi gyöngyszemre akadtam a napokban itt, Karintiában. Szerdán volt szerencsém egyik kolléganőmmel Gmündbe látogatni. Utazásunk apropója az ottani PopArt kiállítás volt, nevezetesen a James Rizzi, amerikai pop art művész alkotásainak tárlata. Várakozásokkal telve indultam neki ennek az útnak. Egyrészt már régen nem hagytam el Bad Kleinkirchheimet, másrészt régen voltam kiállításon is, pláne kortárson.  A munkát aznapra egy kicsit előbb felfüggesztve, délután négy órakor indultunk neki a "nagy útnak", amely mondhatom igazán szép vidéken vezetett el úti célunkig. Elhaladtunk a csodás millstatt-i tó mellett és annak két meseszerű városkája, Millstatt és Seeboden városokon keresztül, majd mint egy háromnegyed óra múlva megérkeztünk úti célunkhoz, Gmündbe. A város jellegzetessége, hogy önmagát "Künstlerstadtként", azaz a művészek városaként hirdeti, nyilván nem véletlenül. Számos kiállítás van, volt és lesz is itt, nagyobbnál nagyobb művészektől. Ennek köszönhetően aztán a város meg is találta a maga profilját (ami valljuk be nem árt ha van egy városnak?!) és igyekszik is ennek a profilnak méltón megfelelni. A kommunikációban is természetesen ez kapja a kiemelt szerepet, a város logójában is emblematikusan megjelenik. A várost átlengi valami művészi hangulat, nekem a francia Saint Paul de Vence-re emlékeztetett némely valójában. Az egész város nem nagy ugyan, de lépten-nyomon felsejlik egy-egy művészi elem, és ahol nem ez a hangulat uralkodik, ott egy kellemes, középkori miliő veszi át a főszerepet. 

A parkolótól nem messze meg is találtuk a kiállítást, ami a városi toronyban kapott helyet és annak mintegy 3 emeletén mutatta be James Rizzi alkotásainak egy részét, miközben azért még a kortársak közül egy-két Andy Warhol, Keith Haring alkotásba is sikerült belebotlanunk. A kiállítás fantasztikus volt, Rizzi egy igazi művész, a szó jó, de nem klasszikus értelmében. A képeinek többsége 3D-s alkotás volt, amely a művészetének egyedi jellegzetessége is egyben. Sokak számára talán gyerekesek az alkotásai, de engem pont ez a játékosság, színesség, aprólékosság volt az, ami lenyűgözött. A jellegzetes figurák, a madarak, az apró részletek. Legtöbb képén persze a nagy Amerikát, azon belül is a "Nagy Almát" ábrázolta, annak minden jegyét, ismert jellemzőit egy képre rásűrítve, szerintem sikerrel. A kissé gyerekrajznak tűnő alkotások mögött a 3D-s technika miatt tagadhatatlanul igen sok munka van. A választott színek, a képek dinamikája és mégis egyszerűsége egyedülálló. Számomra ez művészet, mert hát mi is ez valójában? Ez egy nagyon jó önkifejezés és egy nagyon jó példája annak, hogy a világot hányféle szemüvegen keresztül - és mégis valósághűen, még ha a valóságot kicsit kiszínezve és leegyszerűsítve is -  lehet bemutatni. Üdítő - főként 3D alkotásainak - aprólékosságát figyelni, a képek részleteit felfedezni és történeteit saját magunk kedvére formálni. Mint egy modern mese. Nem hiába kérte fel a művészt élete során repülőtársaság, autógyártó cég és még ki tudja ki nem, hogy alkotásaival egy-egy termékét díszítse. A város tornyánál pedig talán nem is lehetett volna jobb helyszínen bemutatni a művész munkásságát. 

A kiállítás után a városban sétáltunk még egyet, annak is a belvárosában (mondjuk nagyjából az egész város egy utca). Ettünk egy-egy isteni finom levest a város tornyától nem messze, majd továbbálltunk. A Millstätter See partján aztán elfogyasztottunk egy finom fagylaltot, Millstatt városában sétálva, gyönyörködtünk a tóban, a naplementében. Igazán szép volt, csendes, nyugodt, amolyan eső utáni csend uralkodott. 

Aztán spontán elhatározásunkban végül az éjszakát a kedves kolléganőmnél töltöttem egy a wörthi tó partján fekvő településen, ahonnan még a Pyramidenkogelt is látni. Itt aztán éjszakába nyúlóan beszélgettünk, egy remek saláta társaságában, melyet erkélyének fűszerei tettek igazán kellemessé, no meg a finom, hazai irsai olivér. Utunk során Veldenen keresztül is elhaladtunk, aminek jellegzetessége, hogy ez az osztrák Monaco, egy igazi kaszinóváros. Ennek megfelelően a város esti élete is más képet mutatott, mint itt BKK-ban, az utcákon emberek sokasága, mindenütt bárok, lokálok, nyüzsgő forgatag.