Történetünk, most kicsit unalmas lesz, bár nem szép eleve így kezdeni, kicsit lelkesedés romboló, tudom. De most éppen nem történt semmi extra, semmi várakozás, csak egy város, ahol nem éppen elhanyagolható módon a női futball világbajnokság zajlott. Azt előre le kell szögeznem, hogy bár az Anglia-Japán meccs napján jártunk Augsburgban, meccsen nem voltunk (főként anyagi okokból).
No csapjunk a közepébe. Lényeg a lényeg, hogy amikor megláttuk, hogy június 29-én éppen egy VB meccs lesz a városban, tudtuk, nekünk akkor kell menni. Persze ez még azelőtt volt, hogy az AK International Kultur Open Air-re invitáló levelét megkaptuk volna, így 29-e ugrott. A következő időpont július 5-e volt. Így hát e napon indultunk útnak, Augsburgba. 9:44-es vonatot éppen, hogy elértük, de két átszállás után fél 12 előtt nem sokkal már a városban voltunk. Nagyon adtak arra, hogy mutassák, ők mindenre felkészültek és városszerte esernyővel (ez esetben inkább napernyőnek volna ildomos nevezni) futkosó emberekbe botlottunk, akik nagy információ emblémával és felirattal voltak ellátva pólóikon és ernyőiken. Rögtön le is állított minket egy páros banda, merthogy kettesével voltak szétszórva városszerte. Kezünkbe nyomtak térképet, érdeklődtek honnan, miért és hogyhogy? Aztán elindultunk a belvárosba. Megnéztük a 'Stadtmark'-ot. És bejártuk a főbb utcákat, amiken hát mit ne mondjak, olyan „márkák” voltak, amiket egyikünk se nagyon ismert és hallott még soha. Nem olyan nagy márkákra kell gondolni. Nem mintha abban nagyon ott lennénk, hanem inkább ilyen hétköznapi divatra, annak is egy egészen gagyi változatára.
Az egész városban sokan voltak, ahhoz képest, hogy kedd volt és délelőtt, viszont a várva várt VB hangulat valahogy nem itatta át a levegőt. Persze mindenhol nagy plakátokon és feliratokkal jelezték, ha esetleg valaki nem tudná. De valami hiányzott. Aztán a városháza előtti téren találtunk egy mini stadiont, amit jelenleg fiatal kisiskolások vettek birtokba, akik éppen meccset játszottak egymás ellen és akiknek lelkesen drukkoltak társaik. Ez lenne hát a nagy VB feeling? Kérdeztük magunkban kissé csalódottan. Ültünk ott egy kicsit, majd megunva tovább haladtunk. Újabb érdeklődő információsok csaptak le ránk. Megnéztük a Dómot. Ez kétségtelenül belül nagyon szép. Majd a 'Hofgarten'-t, ahol velünk együtt többen töltötték délutáni pihenőjüket. Még egy könyvespolcra is bukkantunk a kert egy elhagyott szegletében, ahonnan bárki elvehetett egy könyvet és elolvashatta azt. Persze biztosak vagyunk benne, hogy a könyveknek itt nem kél lába és, aki egyszer egy könyvet odarak, az jó eséllyel ott is marad, hogy más is elolvashassa azt.
Ezután célba vettük a Fluggerei-házakat. Kissé érdekes környéken vezetett utunk a házakig, de végülis arra jutottunk, hogy megérte. Az itt található 67 háznak kb. 140 lakása van, amelyben 150 ember élt (mint többek között Franz Mozart, a nagy Amadeus dédapja) és él jelenleg is. A hely tulajdonképpen nem más, mint egy „szociális lakótelep”. A negyed alapítója Jakob Fugger volt, aki végrendeletében meghagyta, hogy a házakat szegény, katolikus emberek, családok bérelhetik ki, csekélyke, névleges összegért. Területén nem csak a házakat, de a Fluggerei Múzeumot és egy 2008-ban megnyílt 'Weltkriegsbunker'-t is megtekintettünk.
Fluggerhaussal a belvárostól nem messze is találkozhatunk, miközben a város legnagyobb temploma felé haladunk. Előbbi az Óvilág hajdani pénzügyi központja volt. Útközben elhaladunk még a 'Schaezlerpalais' mellett is, amelynek épülete nem hivalkodik ugyan kívülről, de a német barokk azért itt is megjelenik. Innen már csak pár 100 méter és már a St. Ulrich gótikus bazilika magasodik elénk.
Visszautunkat némi pihenéssel koronáztuk meg a Capitol nevű étteremben, ahol pizzát, bruscettát és banán splitet ettünk. A hely történelmi múltja sem utolsó, hiszen korábban színházként funkcionált, amelynek hangulatát még ma is itt-ott elcsípni, a ma már inkább látványkonyhás-olaszos elemek mellett.
Mivel már igencsak eljárt az idő és azért gondoltuk csak-csak illendő volna megnézni a nagybecsű stadiont nekiindultunk. Kb. 20-30 perc volt mire a villamossal a helyszínre értünk, ami két percenként indult a nagy eseményre való tekintettel. Persze mondanom sem kell, hogy így is minden egyes villamos tömve volt. Kiérve a helyszínre még kb. 10 perc gyaloglás következett a stadionig. Bár tömeg volt, némi lelkesedés is látszott a festett arcú, indulót és egyéb dolgokat éneklő, skandáló és kiabáló szurkolók hada elmaradt. Többen voltak német nemzeti színben, ami azért furcsa, mert mégiscsak egy Japán-Anglia meccs volt, mint ahányan német színeket viseltek magukon, így azt lehet megállapítani, hogy a németek sokkal inkább magukénak érzik ezt a VB, mint maga a világ. (Vagy csak pusztán stadiont tévesztettek, hiszen ezzel párhuzamosan 'Mönchengladbach'-ban éppen Németország játszott és nyert is magas fölénnyel (4:2) Franciaország ellen.) No viccet félretéve, a hangulat visszafogott volt ennek ellenére is, és az emberek mintha valami komoly eseményre siettek volna úgy lépkedtek a stadionhoz vezető úton. Persze Németországban mi mást is várhat az ember?! Egy-két fura alak akadt csak a mezőnyben, rózsaszín tüllszoknyában menetelő fiúk képében, de őket még a stadionhoz vezető út elején elkapták a rendőrök és megmutatták nekik, merre is lehet a leggyorsabban a terepet elhagyni.
Innen visszamentünk a városba, a Városháza előtti mini Stadionhoz, hátha majd ott lesz valami hangulat, vagy valami közvetítés. hát tévedtünk. A Stadion zárva volt, a város nyugodtabb volt, mint a délelőtti órákban. Így hazaindultunk. Hazafele sikerült egy ICE-t kifognunk, amiről a kalauz tájékoztatásában derült ki, hogy nem éppen a megfelelő vonat a Bayern Tickettel utazók számára, de szerencsénkre rendes volt és nem szállított le vagy büntetett meg minket. Neki azóta is áldjuk a nevét, hogy hátralévő utazási terveinket nem vágta ketté egy borsos bírsággal. Külön öröm pedig számunkra, hogy így pedig azért csak-csak sikerült egy ICE-on is utaznunk, amiről csak annyit, hogy a kényelem magas foka. Azok az ülések, a puha párnával, a puha szőnyeggel borított padló, az egész belső tér hangulata, az étkező kocsi, hát szuper volt és ha nem tévedek egyszeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése