Oldalak

2011. május 16., hétfő

Nürnberg

Május 14-én újra nekivágtunk a mi kis Bajorországunkank és egy újabb várost fedeztünk fel. Ez volt Nürnberg. Nürnberg varázslatos, így megérdemel egy saját bejegyzést - gondoltam én, és remélem mire ennek a végére értek ti is megértitek majd miért. A hasznos Bayern Ticketnek köszönhetően csak kilenc után tudtunk útnak indulni. Két átszállást követően negyed tizenkettőkor már meg is érkeztünk Nürnbergbe. 

A pályaudvarról toronyirányt indulva hamar a belváros forgatagába csöppentünk, éppen 'Heimattag' volt, így sokan voltak népviseletben, táncosok és zenészek szórakoztatták a tömeget. Szó szerint. Annyian voltak, hogy azt elmondani nem lehet, de azért leírni megpróbálom. Utcaszélességben csak emberek és emberek, meg persze kutyák :) Pont a bolhapiac napját fogtuk ki, így ez tovább tetőzte az emberek számát, plusz szombat lévén piac is volt.

A város egyik legszebb temploma (St. Lorenz) előtt egyenesen elhaladva máris a Piac térre értünk. Innét, délben megnéztük/meghallgattuk a Frauenkirche harangjátékát. Hát mit ne mondjak nem volt egy nagy eresztés, de ezzel már két harangjátékot tudhatunk magunkénak. Elhaladva Nürnberg leghíresebb, és talán leggiccsesebb szökőkútja (Schöner Brunnen) mellett máris a városháza előtt találtuk magunkat. Ezzel szemben, a 'Sebalduskirche' előtt egy kisebb zenekar ünnepelte a város napját és szórakoztatta az arra járókat, köztük minket is, eredeti bajor dallamokat játszva. A 'Stadtsmuseum' mellett, a 'Burgstrasse'-n felkapaszkodva máris a Várnál voltunk, illetve a vár egy részénél. Először a vár külső részeit jártuk körbe, majd gyönyörködtünk annak kertjében. Megkerülve a várat a belső udvarban és a várból nyíló kilátásban leltük örömünket. A várból ugyanis az egész történelmi belváros a lábunk előtt hevert (azért nem alatt, mert azért olyan magasan nem voltunk). Szombati napnak köszönhetően sok pár készíttette a vár valamely pontján esküvői fotóját. Így nemcsak a hely varázsának és történelmiségének, hanem a szép és kevésbé szép ifjú pároknak is örülhettünk. 
Schöner Brunnen
Sebalduskirche
Frauenkirche

St. Lorenz







A vár alatt futó szűk utcán, az 'Am Ölberg'-en végigsétálva, keskeny lépcsőn át máris az Albrecht Dürer ház előtt találtuk magunkat. Maga a ház, és a környéken lévő házak többsége eredeti, német, favázas ház. Én persze nem tudtam ellen állni és betértem, ezalatt Katinka a parkban ebédelt. A ház három szintes volt és a 3 eurós árban benne foglaltatott az audioguide és egy bón is, amelynek felmutatásával egy képeslapot kaptam az ajándékboltban. Az épület felső szintjén egy grafikákból álló kiállítást láthattunk, láthattam. A művész aprólékossága és kifejező technikája minden pénzt megért. 








Innen ismét a város, a város szíve felé indultunk. Délután három óra körül járunk. Még mindig tart a piac. Bár az áru már fogyatkozóban, némely árus már pakol. De a vásárlók lelkesedése még töretlen, aki nem a gyümölcsös standokat, az a "bolhakupacokat" bújja. Itt aztán tényleg van minden, mint a búcsúban. Ismerkedtünk a hellyel, a hangulattal, jártuk az utcákat. Hidakon át-vissza, át-vissza figyeltük a város házait, embereit, folyóját, ritmusát és világát. Sok "szoborember" (festett, mozdulatlan, de a csörrenő pénz hallatára megmozduló és általában valamit produkáló pl. adományozóval fényképezkedő, vagy mozgás közben dudáló-fütyülő hangot kiadó ember) lepte el az utcákat. Egy fagylalt társaságában (rövid idejű társaság volt csak, de nagyon kellemes) útba ejtettük a 'Handwerkerhof'-ot, azaz a Kézműves-udvart. Talán Kapolcshoz tudnám hasonlítani. Jó sok kézművesbolt (keramikus, üvegfújó stb.) és mellette még több kisvendéglő. Hangulatos kis üzletek, szűk utcák. 









Röpke várakozás után villamossal (színes, állatos, zöld) utunkat a 'Doku-Zentrum' irányába folytattuk. A világtörténelem egyik legszomorúbb fejezetének meghatározó részei íródtak ugyanis Nürnbergben. A nácik, a hajdani birodalmi székvárosban nem éppen kicsinek nevezhető stadiont építettek, hogy onnan kedvükre alakíthassák a világot. A 'Reichsparteitagsgelande' volt a gyűlés központja, ma állandó kiállításnak ad otthont, "Csábítás és erőszak" címmel. Fényképek, videók és egyéb eszközök segítségével hatásosan mutatja be a korszak eseményeit az ötlet megszületésétől egészen a háborús bűnösök bíróság elé állításáig. Nem éppen szívmelengető, ugyanakkor mindenképpen elgondolkodtató tárlat. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése