4. nap - Duna-völgy: Wachau, avagy a nyaralás legemlékezetesebb napja

A negyedik nappal aztán elérkezett a nyaralás talán legérdekesebb és legjobb napja, már ha szabad ilyet mondani. Ezúttal kicsit távolabb autóztunk bázisunktól. Előbb az A3-as autópályán, majd a 210-es autóúton, majd az A21-es és A1-es autópályákon haladva hamar meg is érkeztünk úti célunkhoz, 'Melk' városához, amely tulajdonképpen a kapuja annak a 2000 óta UNESCO Világörökségnek számító kultúrtájnak, amely mintegy 30 km hosszan, egészen 'Krems' városáig terül el a Duna mentén, magába foglalva az itt található szőlőtermesztő területeket és a Duna ezen szakaszának mindkét oldali településeit. A napi program első része a 'melk'-i apátság megtekintése volt. Az apátság szintén UNESCO Világörökség-i helyszín, szabadon és idegenvezetéssel is látogatható. A bencés apátság hatalmas, sárga épülettömbje tiszteletteljesen magasodik a Duna fölé. A barokk épület már önmagában látványértékű, a kolostorudvar tágas. Az apátságban helyet kapott pazar kiállítás mellett kiemelendőek annak díszes termei, könyvtára, temploma és az apátság „erkélyéről” nyíló panoráma is. Az épülettömb északi bástyájában ideiglenes kiállítások kapnak otthont, míg az e mellett kialakított kert önálló látványosság is egyben.

'Wachau'-ból a Duna bal partján autóztunk tovább, érintve annak jelentős településeit és ezáltal a 'Neusiedler-See-Hüggeland', 'Thermenregion' borvidékek után egy újabb borvidéket is. Utunk 'Willendorf', 'Spitz', 'St. Michael', 'Weissenkirchen', 'Dürnstein' mellett vezetett, egészen 'Krems'-ig. Az út látványértékéről elmondható, hogy az amúgy 30 km hosszú utat, közel két óra alatt tettük meg autóval, mert a látvány és a települések itt-ott megállásra "kényszerítettek" bennünket. Persze soha kellemetlenebb kényszert. A szőlőskertek, szőlőteraszok méltóságteljesen emelkedtek a Dunát övező lejtőkön. A kerékpárutakon biciklisek sokasága, a Dunán hajók. A táj csendes, gondozott, igazi kultúrtáj, ahol a középpontban a szőlőtermesztés áll. Az utak mentén, a megállókon turisták, biciklikkel, gyalogosan, nordic walking bottal. Békés. A megállók közül kiemelném 'Weissenkirchen'-t, amelynek 'Mária Mennybemenetele' temploma egy dombtetőre épült. A település igazán hangulatos, egy aprócska gyöngyszem, amelyet a szőlőskertek és a Duna ölel körül.  

'Krems'-et elérve aztán kissé észak felé vettük az irányt, 'Langenlois' települést megcélozva. A település 'Kremstal-Kamptal' borvidékek határán fekszik. Jelentős látnivalója a 'Steven Holl' által tervezett 'Loisium Látogatóközpont'. A modern köntösbe bújtatott vinotéka és bormúzeum igazán érdekes. A vinotékában sok más bor mellett a 'Steininger' család borait is megvásárolhatjuk, akiket a bormúzeumi látogatás során bőven van alkalmunk megismerni. A látványos, audio guide-al (magyarul!) kísért látogatás a szőlők között kezdődik, azok bemutatásával indul. Innen egy présházon keresztül vezet az út, a pincerendszer első részébe. Első megállónk egy zenés-szökőkutas-fényjátékos bemutató, egyfajta multimédiás show, amely azt mutatja be, hogyan lesz a mustból bor. A látogatás a tényleges, ősi pincerendszerben folytatódik, régi hordók közt, családi történeteket hallgatva. Innen a 'Loiskandl' család egykori lakóházához és annak udvarára jutunk. Itt megismerhetjük a család szokásait, életét, még a cipészének, bor/ecetkészítésének történetét, a dolgos hétköznapokat és persze a gyermekkort is, amelyet az audio guide-on egyes szám első személyben mesélő vezetőnk tár elénk. Innen egy újabb pincerendszerbe kalauzolnak bennünket. A 900 éves pincelabirintusban eredeti, 1924-es, filmrészleteket tekinthetünk meg, hordóba vetítve. Kipróbálhatjuk mennyire jól ismerjük fel a 'zöld veltelini' tipikus illatjegyeit, amelyek a fiatal, közepesen érett és érett veltelinikre jellemzőek. A kiállítás betekintést enged a bor és pezsgőkészítés rejtelmeibe, természetesen történetekkel, olyan történetekkel, amelyek már nemcsak a családot, hanem annak vetélytársait/barátait, a 'Steininger'-eket érintik. A régi hordók mellett persze megjelennek az új technológiák is. De találunk itt, a labirintusban, régi vinotékát, bazilikát és löszoltárt is. A látogatásunkat borkóstolóval zárjuk, utunk a hatalmas, két szintes vinotékán keresztül vezet az udvarra. A modern pincészet, az interaktív bormúzeum éteremmel és hotellel egészül ki, a mai trendeknek megfelelő kínálattal, csomagokkal. A modern külső ellenére igazán személyes kiállítást és ahhoz kapcsolódva, az audio guide ellenére is, bensőséges idegenvezetést kap a látogató. Ez a 21. század és talán a borászat ősi, egyik legfontosabb elemének, a vendégszeretetnek olyan keveredése, amely azt hiszem megérte a látogatásért fizetett 11,5 EUR-t.