Laxenburg, Hinterbrühl, Baden

Új napra virradtunk, immár a nyaralás 3. napjára. Az úti cél ezúttal 'Laxenburg' volt. Az eredetileg vadászlakként, majd később a császári család és az arisztokrácia pihenőhelyeként funkcionáló palotát jelentős, 280 ha nagyságú park övezi. A belépő mindössze 1,8 EUR. A park II. József idején a legszebbek között volt számon tartva, rekreációs funkciója és szépsége még ma is tagadhatatlan. Elszórtan, a park területén a természeti kincsek mellett 1-1 épület is található. Parkban tett sétánkat a főbejáratnál kezdtük. Innen hol hídon, hol erdős, hol mezős, de kitáblázott és aszfaltos úton vezetett utunk a tóig, ahol persze még akár csónakot is kölcsönözhettünk volna. A park egyik legnagyobb nevezetessége kétségtelenül a 'Franzensburg', amely egy szigeten áll, és amelynek épülete a 19. század elején épült, neogótikus stílusban. A szigetet csónakkal, gyalogosan és egy kis „komppal” is meg lehet közelíteni. Utóbbi érdekessége, hogy az utazási szándékot csengetéssel kell jelezni. Ekkor a túloldalon állomásozó kompszerű szerkezetet a kezelője átvezeti a kijelölt „pályán” a várakozó utasokért. A beszállás után pedig meg is történik az alig pár perces átutazás, amelynek ára mindössze 0,50 cent, fejenként, ennek ellenére igen szórakoztató. A 'Franzensburg' kiállítását mi nem néztük meg, így tovább folytattuk sétánkat. Az egykori lovagló pályán át, amely nyilván szebb napokat is megélt már, aztán egy kis vízeséshez, majd onnan a régi kastélyhoz jutottunk. A parkban tett séta után a bíróság épülete előtti, tágas téren is tettünk egy sétát.

'Laxenburg' után 'Hinterbrühl' következett. Itt található, a prospektus szerint, Európa legnagyobb földalatti tava. A tóbarlang évente több mint 150 000 látogatót vonz. Az egykori, háromszintes gipszbányát 1912-ben 20 millió liter víz árasztotta el. A bánya 1932-ben, bányakiállításként, később repülőgyárként, ma ismét turistalátványosságként funkcionál. A föld alatt találunk még bányakápolnát is és egy rövid csónakázásra is lehetőség nyílik a látogatás alkalmával.

A 'hinterbrühl'-i kitérő után Badenbe látogattunk. A város gyógyvizét már a rómaiak is ismerték. A kénes víz ma is kedvelt gyógyüdülőhellyé teszi a települést. Belvárosi sétánk során a sétáló utcákban kalandozva zömmel neoklasszicista és biedermeier stílusú villák mellett haladtunk el, amelyek ma üzletként, hivatalként, irodaként és lakóházként funkcionálnak. A Főterén élénk, fehér és aranyszínű szobor magasodik és természetesen itt található a Városháza is. Innen a Piac felé vettük az irányt. A Piactól nem messze található a termálfürdő bejárata és a turisztikai információs iroda is. Sétánkat folytatva a 'Guntenbrunner park' mellett, a 'Schlossergasse' szűk kis utcáján áthaladva a város egyik legnagyobb nevezetességéhez (a kaszinó és a termálfürdő mellett) a 'Doblhoffparkba' és az ott található 'Rosariumba' jutottunk. Itt több mint 860 különböző fajtájú, közel 30 000 tő rózsát találunk, mintegy 90 000 négyzetkilométernyi területen. A parkban sétálva mesés látványt nyújtanak a színes, formás, szebbnél szebb rózsák és persze az őket körüllengő illatfelhő sem semmi. A park kedvelt rekreációs hely, idősek, fiatalok, családok, párok körében egyaránt. Természetesen a gyönyörű virágok a fotósoknak is bőven adnak témát, mondanom sem kell jómagam is "pár" rózsa-fotóval gazdagabb lettem.

Baden utcáin, már hazafele ballagva aztán egy magyar boltba is botlottunk. A kirakaton hatalmas Magyarország térkép volt látható Badacsonyt, Tokajt, Egert, Kecskemétet, Kalocsát, Mezőkövesdet ábrázolva. A bolt ablakain bekukucskálva pedig népi motívumos ruhákat, asztalterítőket és fonott kosarakat láttunk az üzlet kínálataként. Hiába is, nem gondoltam volna, hogy pont Baden-ben botlok ilyenbe, de azért jó látni, hogy van ilyen is.