Kőszeg – Nagycenk – Sopron, avagy a nyári barangolások folytatódnak

Augusztus 7-én ismét anyukámmal, ismét nekiindultunk az országútnak. A nap végső úti célja Sopron volt, már csak azért is, mert itt volt a szállásunk, ahonnan aztán a következő napok "csillagtúráit" ejtettük meg. De előtte még útközben is betértünk egy-egy említésre méltó, szép helyre. 

Kezdjük is meg az utazást! Kőszeg nincs is olyan messze Zalaegerszegtől, alig több mint 1,5 óra, autóval. A belvároshoz közel parkoltunk le a mi kis autónkkal. Innen gyalog közelítettük meg a belvárost, amelynek sétáló utcájába és Fő terére értünk a rövid séta után. Innen a Hősök kapuja alatt máris a 'Jurisics tér'-en találtuk magunkat. Az aprócska tér közepén egy Mária-szobrot, míg a mögött egy városi kutat és a 'Szt. Imre templom'-ot láthattuk. A téren állva csodálhatjuk meg a Városháza épületét és festett homlokzatát, valamint a 'Sgraffitos-ház' homlokzatát is. Ha folytatjuk sétánkat a Schneller úton kisvártatva Kőszeg városmakettjére találunk. Utunk során mindenütt műemlék védelem alatt álló házakba, kisebb-nagyobb múzeumokba botlunk a kis utcákon haladva. A város hangulata egyedi, csendes, nyugodt, barátságos. A belváros mintha a nyugalom szigete lenne, egy kis ékszerdoboz, amelynek utcáin haladva itt-ott a múltba botlik az ember. 

Kőszeg legnagyobb temploma és egyik legjelentősebb nevezetessége a 'Jézus Szíve-plébániatemplom', amely előtt egy Szentháromság-szobor is áll. A templom festése gyönyörű, egyszerű, mégis díszes és pazar, 'Otto Kott' bécsi festőművész tervei alapján készült. Számomra a város hangulata és a régi, műemlék házak mellett az itt-ott fellelhető cégérek voltak még érdekesek. 

Mindezek mellett kiemelendő még, hogy a belváros, annak jelentős terei és épületei a Széchenyi terv támogatásának köszönhetően megújultak és megújulóban vannak. Emellett a városban kapott tájékoztató kiadvány szerint 2007-2013 között "Alpannonia" néven határon átnyúló turisztikai összefogás vette kezdetét, amelynek lényege egy prémium turistaút (150 km) előkészítése és kialakítása Kőszegtől a 'Semmering', valamint tovább a 'Joglland Waldheimat' régióba.

A városközponttól nem messze találhatjuk a 'Chernel-kert Arborétum'-ot és a 'Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont'-ot, amely az 'Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság' kezelése alatt áll. Bár nem tartózkodtunk itt sokáig, és túrát sem tettünk az arborétum területén, ez a hely is bizonyítja, hogy a városi forgatag és a természet jól összhangba hozható. Ezek az arborétumok és látogatóközpontok jó kiindulópontjai lehetnek a természet megismerésének és megszeretésének.

Következő állomásunk Nagycenk volt. Itt a 'Széchenyi-kastély' parkjában tettünk egy rövid sétát. A kastéllyal szemben található a 2,6 km hosszú Hársfasor, amelyet még 1754-ben Széchenyi Antal gróf és felesége, Barkóczy Zsuzsanna ültetett. 2003-ban a kastély és a Hársfasor is a Világörökség része lett.  Nagycenk az egyik állomása a Széchenyi Múzeumvasútnak, amely a települést és Fertőbozt köti össze. A kisvasúton ugyan mi nem utaztunk, de az állomás mellett kiállított mozdonyokat mi is megtekintettük.

Innen aztán végső úti célunk, Sopron felé, vettük az irányt. Miután elfoglaltuk szállásunkat elindultunk a belváros felé. Szállásunktól a 'Füredi sétány'-on, majd a Várkerületen át a Széchenyi térre értünk. Tovább haladva a 'Petőfi tér'-en lévő szökőkút zenés „táncjátékát” csodáltuk meg, a Színház épülete előtt. Az Evangélikus templom udvarán átvágva aztán a 'Templom utcá'-ba értünk. Ez már valóban a történelmi belváros  magja volt, itt elhaladtunk a 'Bezerédj-palota' épülete, az 'Erdészeti és Faipari kiállítás', valamint a 'Bányászati Múzeum', avagy az 'Eszterházy' hercegek egykori palotáinak épületei mellett, majd a Fő térre érkeztünk. Itt található a gótikus 'Kecske-templom', valamint innen lehet látni a 'Tűztornyot' is, amely látogatásunkkor, legnagyobb sajnálatomra, épp felújítás alatt állt. Ennek ellenére a téren sok ember volt, köztük turisták, de zömmel helyi idősek, akik kora esti beszélgetéseiket folytatták a tér hangulatát élvezve. A 'Patikamúzeum' mellett, majd az 'Új utcán' haladva, az 'Ózsinagógát' érintve az 'Orsolya tér'-re értünk, amely fölé a 'Szt. Orsolya templom' magasodik. Mellette az Orsolya-rendi apácák barokk lakóházát és a 'Szt. Orsolya Iskolát' láthatjuk. Szállásunk felé visszatérve aztán betértünk a 'Harrer cukrászdá'-ba, ahol - még korábban szállásadónk javaslatára - a Lidó szelet enyhén kávés, csokikrémes, cukormázas csodájára esett a választásunk, nem bántuk meg.