Annak rendje és módja szerint a hétvégére is megvolt a jól
eltervezett program. Szombaton Bad Kleinkirchheim „felső” részébe látogattam
el, ahol a templom, a 'Thermal Römerbad' és jó pár üzlet helyezkedik el. Először
a templomot ('Pfarrkirche heiliger Ulrich') néztem meg, ami a délutáni esküvőre volt feldíszítve, legalábbis a jelek arra
utaltak: virágos padok, minden helyen kis papír szívecskék, egy kis zöld
szalaggal átkötött „misefüzet”, amely leírta a mise menetét és köszöntötte a
pár nevében a meghívottakat, és persze mindenről gondoskodva papír zsebkendő,
mindenkinek bekészítve. A háttérben persze előkészítve az ünneplő italok, a
búzaszál, a rózsaszirmok, a kosár a finom pogácsának és a buborékfújó. A
templom ettől függetlenül is templomszerű volt, a maga nemében szép, díszes, a
németországi bejegyzésekben sokat emlegetett templomillattal és valami hihetetlen
nagy nyugodtsággal, meghittséggel, romantikus bájjal.
Innen aztán utamat az üzletek sora felé vettem, egy kis "tabak", egy parfüméria, egy ruhaüzlet és egy ruhaüzletnek álcázott fodrászat
volt az első etap helyszíne. Utóbbinál én lepődtem meg legjobban, mikor az
általam szimplán csak ruhaüzletnek titulált üzletbe betérve egy fodrászfiú
sietett felém fésűvel és hajszárítóval a kezében az üzlet hátuljából, hogy
készségesen álljon rendelkezésemre.
A termálfürdővel szemben szintén üzletek
sorakoznak. Itt is tettem egy rövid kitérőt, a kedvencem mondanom sem kell az
az üzlet lett, amely telis-tele volt szebbnél, szebb féldrága és drága kövekkel,
illetve ezekből készült figurákkal, ékszerekkel.
A szállásomtól pár méterre állomásozó, a korábbi bejegyzésben
emlegetett traktor taxi már napokkal ezelőtt hirdette az Unterwirt hütténél
megrendezésre kerülő „Kirchtag”-ot, Rotwein trióval (ez egy zenekar), finomságokkal és jó
hangulattal. Annak ellenére, hogy vasárnap reggelre az idő nem mutatta éppen
szép arcát, elég hűvös volt, mégis nekivágtam a programnak. A közeli hotel
mellől indult is a traktor taxi, utastársaim persze ismét nyugdíjasok és fiatal
családok voltak. Voltak, akik helyi népviseletbe öltöztek, a
fiúkon/férfiakon bőr, kantáros rövidnadrág, ing, a lányokon/asszonyokon
szoknya (dirndl). A mintegy negyed órás traktoros utazásunk alatt jártunk erdőn, mezőn, kanyargós utakon is. Megérkezve pontosan az fogadott, amit vártam:
„színpadon” játszó zenekar, jó hangulat, és amit nem vártam: eső (bár sejteni lehetett). Kint, két
idős ember társaságában ültem le, vártam a csodát, hogy elálljon az eső. A helyi zenekar az idő
ellenére is lelkesen játszott még pár klasszikus osztrák melódiát, majd az eső
csak még jobban esett, így kénytelenek voltak feladni és átadták a terepet a
Rotwein triónak fedett körülmények között. A három zenész vidáman húzta a nótát, asztalról asztalra
haladva. Én viszont kénytelen voltam belátni, hogy az idő nem lesz jobb, egy
kicsit betértem a hüttébe, hátha találok szabad asztalt, de bent tele volt a helyiség mulató emberekkel, jó hangulattal, hangos kacajjal. Mivel sikerült kellően
átfázni, ezt gondolom az otthoni kánikulában elég nehéz elhinni, ezért aztán
egy következő traktor taxival a völgymenetet választottam és hazatértem. A
hangulatért, a traktor taxizásért, az eső és a felhők ellenére is szép
kilátásért, az útért, azonban azt mondom megérte, még ha csak ilyen felületesen
is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése